A Szent Kereszt ereklye - Bajót

A Szent Kereszt ereklye bemutatása

A hagyomány szerint égi útmutatás segítségével Nagy Konstantin császár édesanyja találta meg a Golgotán Jézus és a két lator keresztjeit. Azt hogy melyik lehetett Krisztusé nem lehetett megállapítani, mert az INRI-tábla, amit Pilátus tűzetett a keresztre, külön került elő. A Szent Kereszt kiválasztására Makárius - Jeruzsálem akkori püspökének - javaslatára egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő nőhöz vitték őket, és azt a keresztet nyilvánították Jézusénak, melynek érintésére a nő meggyógyult.

A szegeket, melyekkel Jézus testét a fára feszítették, a császárné a fiának ajándékozta, aki zablát és sisakot csináltatott belőlük. Amiket aztán a csaták közben használt. A kereszt egy részét Rómába vitette és tiszteletére felépítette a Szent Kereszt bazilikát. A másik részét ezüst tokba foglaltatta és Jeruzsálemben hagyta, ezt a püspök minden nagypénteken nyilvános imádásra tette ki. A megtalálás helyén szintén bazilikát emeltettek.

A VII. században II. Hoszrou perzsa uralkodó serege elözönlötte a kelet-római birodalomnak országával határos részeit. A Szent Ilona által megtalált kereszt jeruzsálemi darabját magával vitte. Herakliosz császár azonban győzelmet aratott a betolakodók felett, és visszaszerezte a legszentebb ereklyét. Jeruzsálemi diadalmas bevonulásakor egy angyal megállította Heraklioszt, és felszólította, hogy alázkodjék meg. A császár levetette díszeit, és gyalogosan, saját kezében vitte a relikviát a városba, majd a keresztet oltárra helyeztette. A fogságba esett Hoszrout emberáldozat képen kivégeztette.

A Szentkereszt megtalálását eleinte szeptember 14-én ünnepelték, mert a legenda szerint Ilona császárnő a keresztet ezen a napon találta meg, de a VII. század fordulóján I. Gergely pápa május 3-ára helyezte át az ünnepet.

Krisztus keresztjét 350 körül találták meg, darabjait a világ minden tájára szétküldték, így került hazánkba is. A Szent Kereszt apró darabja, mely a legmesszebb lakó embereket is ide vonzza, hiteles ereklye. Az igazolást 1735-ben kapták meg XIV. Benedek pápától. Az ereklyét a templom építtetője, Esterházy Imre hercegprímás érsek hivatalosan hitelesíttette és a kegyhelyet búcsújáróhelynek nyilvánította.